Csak az az Ember képes gyermekszemmel nézni a világot, akit a felnőtté válás útján a Mese csodája elkísér. Gyermekként biztonságot és reményt ad, s azt ígéri, végül minden jóra fordul. Az önmagát kereső fiatal felnőttnek kikapcsolódást nyújt, felüdülést jelent rohanó, és bonyolult világunkban. Szülőként közelebb hoz gyermekeinkhez, és a meséken keresztül megmutathatjuk nekik a helyes utat. Nagyszülőként a Mesék mély igazságán keresztül adhatjuk át az Élet bölcsességeit.
A Mese kulturális örökségünk része, bár népmeséink nem a mai modern társadalmunk életkörülményeiről szólnak, de a Világ és az Élet valódi értékeit megismerni igazán csak a segítségükkel lehet.
A természet szeretete és a természet közeli életem arra sarkall, hogy kitöltsek egy űrt, amely világunkban keletkezett.Történeteim hagyományos falusi környezetben játszódnak. A természetről, a benne élőkről, a mindennapi életükről szólnak, mely életforma a kulturális örökségünk része.
Elődeink a természettel szoros kapcsolatban éltek, alkalmazkodva annak törvényeihez, történéseihez. Belőle építkeztek, táplálkoztak, és csak annyit vettek el, amennyire szükségük volt. Tevékenységükkel nem terhelték meg a környezetüket, és amit nem hasznosítottak, azt a Természet gond nélkül visszavehette.
A természet mindig az egyensúlyra és a harmóniára törekszik. Ezt az összhangot keresi minden Ember, melyet a saját maga által teremtett, mesterséges környezetében nehezen talál meg. Időről időre ösztönösen vágyódunk vissza a természetbe, hiszen Mi magunk is az Ő teremtményei vagyunk, és ezt sosem szabad elfejtenünk!
A Mese kulturális örökségünk része, bár népmeséink nem a mai modern társadalmunk életkörülményeiről szólnak, de a Világ és az Élet valódi értékeit megismerni igazán csak a segítségükkel lehet.
A természet szeretete és a természet közeli életem arra sarkall, hogy kitöltsek egy űrt, amely világunkban keletkezett.Történeteim hagyományos falusi környezetben játszódnak. A természetről, a benne élőkről, a mindennapi életükről szólnak, mely életforma a kulturális örökségünk része.
Elődeink a természettel szoros kapcsolatban éltek, alkalmazkodva annak törvényeihez, történéseihez. Belőle építkeztek, táplálkoztak, és csak annyit vettek el, amennyire szükségük volt. Tevékenységükkel nem terhelték meg a környezetüket, és amit nem hasznosítottak, azt a Természet gond nélkül visszavehette.
A természet mindig az egyensúlyra és a harmóniára törekszik. Ezt az összhangot keresi minden Ember, melyet a saját maga által teremtett, mesterséges környezetében nehezen talál meg. Időről időre ösztönösen vágyódunk vissza a természetbe, hiszen Mi magunk is az Ő teremtményei vagyunk, és ezt sosem szabad elfejtenünk!
Blog leíráshoz felhasznált irodalom:
A mesékről kicsit másképpen. http://antalvali.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése